Jeanette S

Felemelő.  Örömmel tölt el.  Szeretek.  Szeretnek. Felszabadító.  Megnyugtató.  Figyelem. Új.  Régi. Emlékek. Család. Megerősödés. Összetartozás.  Piskótatekercs.  Egyél.  Kávé. Cicás villa. Fényképek cipős dobozokban.  Új bútorok. Találkozás. Őszinte beszélgetések.  Rózsák. Muskátlik. Futók. Kert. Zöldségek. Földművelés.Tyúkok.  Panka a tyúkom. Lettek kiscsibék. Vettünk kacsákat. Garázs. Papa szerelőhelye. Gyerekkor. Játékok. Rajzolás. Emlékek. Hazatérés. Honvágy. Ráncok. Meleg kéz. Mosoly. Ölelés. Puszik. Menedék. Otthon. Ősz hajszálak. Babám. Gyöngyvirágom. Drága unokám. Kincsem. a Mama lánya. hiányzol.

2018. Látom, ahogyan a facebook minden nap feldobja az elmúlt évek emlékeit nekem. Beleborzongtam. Beleborzongtam, hogy egy év milyen hamar telik el, és hogy 365 nap alatt mennyi minden tud megváltozni. Tavaly, 2017-ben ebben az időszakomban, október végén kezdtem feladni a harcot önmagam ellen. Rosszabbnál rosszabb események sorozata tört rám, csapásokként érkeztek az életembe, köztük a legnagyobb tragédia az volt, hogy meghalt a 6 éves kutyám. Nála indult el igazán az a visszafordíthatatlan folyamat, ami majdnem a halálba vitt. Nála éreztem azt, hogy a világom körülöttem összeomlik, és én nem tudok menekülni az omladozó falak alól.   Depresszió. Nem egy dolog miatt lettem depressziós, hanem több hónapnyi, évnyi felgyülemlett gond és legyőzhetetlen akadály után. Olyan dolgok után, amiket képtelen voltam megemészteni. Csak félredobtam őket valahol az agyam és a lelkem mélyén egy sarokba, mit sem törődve a következményekkel. Október 21-e van, vasárnap. Egy éve éreztem azt, hogy elin...

Édesapámat csak 9 éve ismerem.  Sajnálom, hogy később és nem úgy, hogy születésemtől fogva, ahogyan az másoknak megadatik. Rengeteg családi dráma választott el minket egymástól, míg egynapon végül besokalltam az otthoniaktól és felkerestem. Az évek alatt apával csak veszekedni tudtam, hogy miért hagyott el minket anyával, de hamar rávilágítottak az igazságra. 17 évesen teljesen kétségbeesve apámhoz fordultam, ahhoz az emberhez akit nem ismertem.  A szívemet követtem és hozzá vezetett.  Lehet nem látta az első fogacskáim, nem volt ott az első szavamnál, nem volt jelen a ballagásaimnál, de most láthatja és részese a felnőtt életem szakaszainak, amikben jobban érzem a jelenlétének szükségét, mint kiskoromban. Ha van valami, apát hívom.  Eszembe jut apróságokról, eszembe jut egy random estén, reggel a legelső gondolataim egyike.  Sosem hangoztatnám ezeket neki, mivel nagyon nyálas szerinte is, de pontosan tisztában van ezekkel. Szavak nélkül is tudjuk azt, hogy mit...