Szerelemváros
Í gy, hogy beköszöntött a szeptember, mindig eszembe jutnak iskolás éveim, mikor még szenvedésnek éltem meg a tanulás mindennapjait, fűszerezve a logaritmusokkal és a fizika rejtelmeivel. Nem is sejtettem, hogy ez nekem egyszer hiányozni fog, hiába hajtottam évekkel ezelőtt az ellenkezőjét. Nyolcadikos voltam, túl a felvételi vizsgán, amit számomra rémálomként éltem meg, hiszen ha az ember agya leblokkol stressz helyzetben, akkor ott kapufa van. Már túltettem magam a kezdeti szívrohamon, amit lábon hordtam ki, de a második betett, amikor megkaptam a levelet az álmaim iskolájától, ahová felvételt nyertem a rendészeti szakra. Ú R I S T E N ! Mindig is arról áradoztam mindenkinek, hogy rendőr leszek. Láttam abban a szakmában a jóságot, a kitartást és a tiszteletet. Soha egyetlen egy pillanatra sem gondoltam róluk semmi rosszat, és erősen a szívemre vettem, amikor találkoztam olyan emberekkel, akik szidták őket. Mindig mindenki elfelejti ilyenkor, hogy ők értünk vannak, és sajnos bi...